MÁRAI SÁNDOR: HOL VAGYOK?

Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép!-az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten!-hol vagyok?

(1972)

Személyes megbízatás...

A kérdésre, van-e Isten és valamilyen isteni rend, vagy nincsen nehéz felelni... az emberi fogalmak szerinti észlelhető, érzékelhető alakban valószínűleg nincsen. De az ember és a világ egymással összefüggő viszonyaiban, a világ megismerhető részében és a saját sorsomban valamilyen rendet tapasztaltam. Mire gondolok: egy néha érthetetlen, néha bonyolult, de több mint emberi rendre bukkantam. Ez talán az emberfeletti, az isteni rend? Persze időnként ez a rend borzalmas összevisszaságnak, rendetlenségnek tűnik, mégis később érthető, ez rend a javából. Az általunk esztelennek és néha tragikusnak tűnő előfeltételekből történő események után, belátjuk, ezek az események nem is alakulhattak volna másképpen, mint ahogy történtek. Ilyenkor ezt az emberfeletti rendet megértjük. Ez a rend biztos kézzel mozgat, helyére tesz mindent és a céljainkhoz vezet.  Azt gondolom: nagyon valószínű, hogy ez az isteni rend teszi elevenné e világot, miközben személyes megbízatást ad mindnyájunknak..!

Jó hamar megtanulni...

A ma… Jó hamar megtanulni: hogy fegyelmezetten elfogadjuk vagy két kézzel, örömmel átvegyük azt, amit a mai nap nyújt számunkra… de a múltba és a jövőbe is kell tekintgetni, mert a múlt és a jövő tele van álomképekkel, melyek nagy erővel hatnak a jelenünkre…

A holnap… Mi a fontos: a holnap nem igazán fontos, jól tudjuk majd csak lesz valahogy. A tegnap: már nem igazán fontos, ami megtörtént, hát megtörtént, ha volt benne rossz, bosszankodni, dühöngeni felesleges e miatt. A tegnap és holnap között: a ma, ennek örüljünk, ezt élvezzük… de azért telhetetlenek ne legyünk, túl sokat ne várjunk…

Még néhány gondolat a cunnilingusról

Ha egy nőnek nincs hüvelyi orgazmusa, de a csiklón keresztül gond nélkül orgazmushoz jut, ezt ne tekintsük problémának. Persze érdemes kipróbálni a különböző közösülési testhelyzeteket, de ha ez sem segít, marad a kéz vagy a száj játéka, hogy a nőnek is sok örömben legyen része. Noha a cunnilingus által nyújtott intimitás az erotikus szerelemkinyilvánítás egyik legbensőségesebb vallomása, valaki szereti, valaki nem. A partnereknek őszintén és nyíltan kell beszélniük a cunnilingusról, és kizárólag akkor érdemes gyakorolniuk, hogyha mindkét fél szeretné, mindkét fél akarja...

A biztonságos (zárt) kapcsolatban nemi úton terjedő betegség veszélye nem fenyegeti a cunnilingus örömében osztozókat.  Viszont, amikor nem ismert alaposan a partner (egyéjszakás szexuális kapcsolatban) bármelyik nemi úton terjedő betegség elkapható a cunnilingus gyakorlása közben is. Ezért azt kell mondanom, az orális szex (és benne a cunnilingus) nem biztonságosabb, mint a közösülés. Néha a biztonságos kapcsolatokban is előfordulhat a genitális herpesz, ami nagyon hasonló, hólyagos és fájdalmas, mint a szájon levő, csak a nemi szerven van. Kiterjedtsége általában sokkal nagyobb, mint a szájon lévőé, de szerencsére egyszerűen és hatásosan kezelhető.  A rossz hír: elég egyetlenegyszer megfertőződni a vírussal, és utána hasonlóan, mint a szájon előforduló herpesznél, az immunrendszer pillanatnyi gyengülésekor bármikor kiújulhat...

E néhány gondolat még kiegészíti az előző:” A cunnilingusról” című (szóló) bejegyzést..

Az ember vagy szereti...

A régi mondás szerint: „az ember vagy szereti a nőket, vagy ismeri őket” ez nehéz kérdés és lehet választani? Mindenesetre sok bátorság kell megismerni a nőket, még több erő szeretni őket és tudni a nehezebb részt ők viselik. Fontos kérdés, hogy egy nő mennyire ad módot és alkalmat egy férfinak arra, hogy a férfi adni tudjon neki valamit, szerelmet, gyönyört, gyöngédséget, áldozatot és még sok mindent, amit ember az embernek adhat. Az, hogy a férfi adni tudjon a nőnek nagyon fontos a férfinak, sokkal fontosabb, mint amit a nőtől kaphat. Ha a nő igazán szeret valakit, módot ad a férfinak arra, hogy a férfi őt minden erejével megajándékozhassa! Persze az is lehet, hogy ez az egész nem is így működik… - Németh György – Egy tanár feljegyzései
 

Tervek

Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? (...) Ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. (Márai Sándor)

Az Istenről

Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem

isteni. Az ember, mikor elképzeli és képen vagy szobor alakjában kifejezi az Istent,

mindig valamilyen szakállas ősapát képzel el és fejez ki, egyfajta törzsfőnököt, sok

hajjal, peplumban, gyapjas szakállal, mint egy rabbit vagy francia tanfelügyelőt. Így

ábrázolták a görögök és rómaiak Zeuszt és Jupitert, így a kereszténység az Atyát. Ez

az ábrázolás mindig megzavart, szégyenérzettel töltött el. Az ilyen emberszabású

Istent, akinek ondolált szakálla van, s orra is van, melyet időnként nyilván kifúj, nem

érezhettem igazi Istennek. Az Atya, Fiú és Szentlélek ábrázolásai közül csak a

Szentlélek elképzelése tetszett Istenhez méltónak. Isten alkotta és igazgatja a világot,

s ezért bizonyos, hogy a világ hasonlít Reá is – de Isten nem lehet emberi, mert

máskülönben borbélyhoz is kellene járnia. Ez az együgyűség mindig felbosszantott. Az

én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma. Minden dolgok mögött van, mint Erő és

Értelem. Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos.

Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél

a végső, a nagybetűs Értelemmel. (Márai Sándor)

Louis Royer: Ecce homo, 1826

Hogyan kell élni és írni...

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk. (Márai Sándor)

A művészet

A művészet olyan objektív tevékenység, amely hat az emberi érzékszervekre, és agyi élvezetet okoz. Szóval a műalkotás és a műélvezet elsősorban élvezet, és nagyon fontos, az objektiválódás, mondhatni a műtárgy, időbeli művészeteknél (zene, színház, versmondás, opera, operett, tánczene, performance, happening, act.) ezt nehéz értelmezni. Utólagos racionalizálás folyamán arra lehet jutni, hogy van egy jól meghatározott agyi állapot, amit műalkotási folyamatnak tekintünk, meg van egy jól meghatározott agyi állapot, amit műélvezetnek tekintünk, és ezek agyfiziológiai eszközökkel nem különböztethetők meg az itt felsorolt állapotoktól és folyamatoktól. A gondolat őse az 1970-ben debütált Berlyne, kanadai agy fiziológus munkáiban, aki két évtizedet meghatározott a művészetpszichológiai gondolkodásban, de minden esetre nem ment el ilyen szélsőségekig a folyamatok meghatározása terén, és nem sorolt ilyen részleteket.

A barbárságról és a bizánciakról

A barbárok uralmát mindig követi Bizánc uralma. Egyfajta emberi, történelmi, az
emberi természet sajátos rendjéből következő törvényszerűség írja elő, hogy a nyers
betörést és hódítást, a zűrzavar átmenetét követi egy túlfinomodott, romlott és mesterkélt
rendtartás, tele szolgai ceremóniákkal, méreggel, gyilokkal és sima beszéddel,
kétrét görnyedt, fülledt udvariassággal és hajbókoló kegyetlenséggel. Ilyen az ember:
hol barbár, hol bizánci. S néha, nagyon ritka időszakokban, egy rendkívüli egyéniség
nevelő szándékú uralma alatt, aki tökéletes törvények szigorát tudja egyeztetni a
méltányosság íratlan törvényeivel, emberivé szelídül; de ezek ritka és múló időszakok.
(Márai Sándor)