Az értelem nem elég...

Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a
lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több, mint
az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen
különösen szerencsés működése, vizsgálatunk tárgyának egyfajta előnyös elhelyezése,
s talán a csillagképek megfelelő alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk
e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt
vagy azt. (Márai Sándor)

A várakozásról...

Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra – legyen az nő vagy férfi,
barát vagy idegen –, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát
jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy
sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat
a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségből és gyávaságból
is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés. (Márai Sándor)

A szívünkkel is kell élni

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb,

nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve,

készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni.

Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes

üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a

becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a

világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik. (Márai Sándor)