medianegy

autumn shows us how beautiful it is to let things go {medianegy (media4)}

Fisherman's Bastion, Budapest, 1934.

Fisherman's Bastion, Budapest, 1934. From the Budapest (MediaNegy Gallery)

Tabán, 1932.

 Tabán, 1932. From the Budapest (MediaNegy Gallery)

Művészet

A művészet mindenhol jelen van, akár a legegyszerűbb dolgokban is… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

 

A művészet

A művészet olyan objektív tevékenység, amely hat az emberi érzékszervekre, és agyi élvezetet okoz. Szóval a műalkotás és a műélvezet elsősorban élvezet, és nagyon fontos, az objektiválódás, mondhatni a műtárgy, időbeli művészeteknél (zene, színház, versmondás, opera, operett, tánczene, performance, happening, act.) ezt nehéz értelmezni. Utólagos racionalizálás folyamán arra lehet jutni, hogy van egy jól meghatározott agyi állapot, amit műalkotási folyamatnak tekintünk, meg van egy jól meghatározott agyi állapot, amit műélvezetnek tekintünk, és ezek agyfiziológiai eszközökkel nem különböztethetők meg az itt felsorolt állapotoktól és folyamatoktól. A gondolat őse az 1970-ben debütált Berlyne, kanadai agy fiziológus munkáiban, aki két évtizedet meghatározott a művészetpszichológiai gondolkodásban, de minden esetre nem ment el ilyen szélsőségekig a folyamatok meghatározása terén, és nem sorolt ilyen részleteket.

Mi hát a művészet?

Mi hát a művészet? Nem valami egyszerű dolog, annyi bizonyos. S még nehezebb megtudni ezt a mindent elkeseredetten leegyszerűsítők sokaságának lármája közepette. Egyfelől ragyogónak és magányosnak akarják látni a lángelmét; másfelől felszólítják, hogy legyen olyan, mint többiek. Sajna! a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Balzac is éreztette ezt egy mondatában, amely így hangzik: "A lángész mindenkihez hasonlít, és hozzá nem hasonló senki." Ilyenformán áll a dolog művészettel is, amely a valóság nélkül semmi, s amely nélkül nem sokat ér a valóság. S valóban: hogyan nélkülözhetné a művészet a valóságot, és hogyan rendelhetné magát alá neki? A művész annyira választja meg maga tárgyát, amennyire a tárgya őt. A művészet, bizonyos értelemben lázadás a világ ellen, a világ elmúló és befejezetlen volta ellen: célja tehát nem egyéb, mint más formába önteni a valóságot, amelyet azonban meg kell őriznie, hiszen belőle meríti érzelmi töltését. Ebben a vonatkozásban valamennyien realisták vagyunk, és egyikünk sem az. A művészet se nem teljes elutasítása, se nem teljes elfogadása annak, ami van. Egyszerre elutasítás és elfogadás, s éppen ezért nem is lehet más, mint örökösen megújuló meghasonlás. Mindig ebben a kétértelmű helyzetben van a művész: nem tagadhatja a valóságot, de azért örökösen kétségbe kell vonnia azt, ami e valóságban örökösen befejezetlen. Ahhoz, hogy egy csendélet létrejöjjön, egy festőnek és egy almának kell egymással szembeállnia, és egymást kölcsönösen helyesbítenie. Igaz, hogy a formák semmit sem jelentenek a világ világossága nélkül, de az is igaz, hogy e formák is hozzátesznek valamit e világossághoz. A valóságos világ, amely ragyogásával testeket és szobrokat kelt életre, amolyan második fényt kap tőlük ugyanakkor, és ez a másik Fény rögzíti az égbolt fényét. A nagy stílus ilyeténképpen félúton van a művész és tárgya között.  (Albert Camus)

Élet és művészet

 Az élet és a művészet nagy cselekménye nem az, ami velünk történik a világban, hanem az, amit a világ bennünk megmozgat…

A világban mindig van valami, amit nem látunk, mert a világ el akarja rejteni előlünk… de a művész megtalál néha valamit ezekből és akkor megmutatja…