Modern parancs

Manapság amikor az emberek ideges értelmükkel, mesterséges rendtartások békétlenségében és önismeret hiányában próbálnak sikerre jutni, borítékolható a sikertelenség. De sikeresnek kell lenni, ez az egyik modern parancs. Vagy inkább csak egyszerűen lenni kell, nem megijedni, nem csodálkozni, érezni, hogy minden a helyén van. Nehéz ebben a dologban tisztán látni. De gyakran úgy érezhetjük, ha sikertelenek vagyunk elvesztünk. És azt hisszük, ha nincs siker, beszakad a lábunk alatt a föld. Hajtunk és belebetegszünk, így a legtöbb fiatal és középkorú siker-betegségben szenved. Valamiért a sikert célnak hiszik és fogcsikorgatva, hideglelősen erőlködnek, akarják a sikert. A siker nélkül szégyellik magukat. Pedig a cél egyszerűbb: simán lenni, szerelemben, barátságban, feladatban, erőlködés nélkül, és amikor mindez megvalósul, néha mellékesen jön a siker. Gyakran útszéli helyzetekben is érzünk különös rendet, összhangot, gyönyörködünk, valamilyen többlet és új szempontot kapunk valamihez, ez is siker a javából. De ha az ember nem bír lemondani az anyagi javakról, vagy ha nincsenek körülötte javak és ezt egyféle emberi bukásnak, sikertelenségnek érzi, ez baj. Ha valaki nem keres annyi pénzt, mint amennyit szeretne és ezt képességbeli, jellembeli bukásnak, hibának érzi, akkor lassan, de biztosan megbetegszik. Mit lehet tenni? Tanács nem nagyon van, talán az értelem a műveltség segíthet meg a gyönyör, ha nem vágytalan. Bár mostanság a műveltség meghalt, a nihil és a vágytalan gyönyör él.

Saját alkotásokat létrehozni

Ha egyszerűen csak a fogyasztói magatartást akarjuk alkotóira cserélni (vagy időnként felváltani) az nem művészet, de nagyon jó. Próbálunk a fogyasztás „mint életcél” helyett saját alkotásokig eljutni.  Saját alkotásokat létrehozni (nem imitálni) jó dolog, akár néhány egyszerű alkotó pozíciótól is színesebb, ízesebb, örömtelibb lesz az életünk. A művészetig eljutni, vagy csak bámészkodni tátott szájjal, rosszindulat nélkül, tökéletes süketségben, ebben tehetünk valamit, tennünk kell valamit! Mert a művészet bizonyos reményt ad az élethez akkor is, amikor a filozófia csődöt mond. De milyen a művészetet létrehozó művész és mit tehet? A művész éljen a saját világában, légkörében. Ebben csak egyféle meglepetés érheti, a nehéz feladat csodálatos kalandja. Kapcsolata a társadalommal érzékeny pilléreken nyugszik, sok finom adaptációs folyamaton kell átesnie, hogy a társadalomba integrálódjék. Tudnia kell, hol kezdődik az ő világa merre az otthona mennyi a szabadsága. Vagy mennyire bizonytalan a szabadsága, helyzete és a lehetőségei. Persze lehet, hogy a bizonytalan helyzetekben nyílik meg a művész előtt a szabadság? Ki tudja? Szóval művésznek lenni elég izgalmas kísérlet. Gyerünk, kísérletezzünk!

Déja vu

Nagyon ritkán, de előfordul, hogy az ember egy cselekmény ismétlődésének pillanatát éli meg a jelenben. Nemcsak azt érezzük, hogy jártunk már ott ahol éppen tartózkodunk (egyszer már jártam itt érzés), ugyanígy, ugyanolyan feltétek mellett (persze soha sem jártunk ott), hanem az elkezdődött cselekménynek is már részesei voltunk. Ez a cselekmény ismétlődésének pillanata, ennek megélése, a szavak, amelyeket ki kell mondani, már kimondtuk, a mozdulatot, amit végre kell hajtanunk, már végrehajtottuk (meg van a mozdulat emléke) hihetetlen élmény. A déja vu (franciául: „már láttam”) párszor megtörtént velem, elképesztő volt, mint egy rövidzárlat. A déja vu-t, a tudósok szerint az emlékezet pillanatnyi zavara okozza. Néha az ok, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. Néha, az agy információfeldolgozási szinkronicitásáról, ennek sajátosságairól, eltéréseiről beszélnek. Ki tudja? Mindenesetre sajnálnám, ha csak ennyi, egy paramnéziás jelenség lenne a déja vu!

Egészségpénztári kártyával a patikában

Akinek egészségpénztári kártyája van, tudja, hogy nem fizethet mindent ezzel a kártyával a gyógyszertárakban. Miért nem? Mert ez egyszerű megoldás lenne, a gyógyszertár teljes portfóliójából válogathatnánk! Szeretjük a bonyolultabb megoldásokat. Jelenleg, a gyógyszertári portfólió kb. 80-85%-a fizethető egészségpénztári kártyával. Az egészségpénztári kártyás fizetés lehetősége, egy adókedvezménnyel támogatott vásárlás lehetősége! A fogápolási termékek, a kozmetikumok, a hajápolás, néhány tea és a „természet gyógyászati” portékák egy része (a teljesség igénye nélküli felsorolás), ami kikerül az egészségpénztári kártyás fizetés lehetőségéből.  Jó megoldás-e, hogy ezek a termékek nem részesülnek az egészségpénztári kártyához tartozó támogatásból? Ha Magyarország fogászati, kozmetikai és hajápolási „állapotát” nézem, nem jó megoldás. Ha a „felesleges támogatás” kiáramlását nézem, jó megoldás? 2012-ben már a sportolással kapcsolatos kifizetéseket sem lehetett egészségpénztári elszámolással kifizetni, korábban lehetett. Sportolunk „eleget”, minek támogatni az ilyesmit, meg amúgy is „no sports”, hallgassunk Churchill-re! Végül is, a teljes egészségpénztári támogatást, így is, úgy is elköltjük „valamire”, amire lehet. Akkor meg miért nem lehet a teljes gyógyszertári portfólióból szabadon válogatni, és néha sportolásra költeni? Különösen úgy, hogy az állam az egészségügyi kiadásokra mindössze 12 000 forintot költ fejenként havonta és ebben minden benne van.

Az Anna Karenina című filmről

Az Anna Karenina című film nagy élmény, nagyon jó mozi érdemes megnézni! Igaz a Joe Wright rendezte film kapott hideget, meleget. Nemcsak azért mert más élménnyel nézi a filmet az, aki olvasta, és az aki nem olvasta a regényt, hanem, mert Tolsztoj műveit megfilmesíteni alapjában véve hálátlan vállalkozás. Nehéz az Anna Kareniná-t bő két órába összehúzni, komoly lecke volt Tom Stoppard forgatókönyvírónak is, de helytállt. Nem több mint ami szükséges, ez lehetett a mottója. Újszerű a bő zenei aláfestés, talán kicsit szokatlan is, de bírja a film. A színeszek Keira Knightley (Anna Karenina), Aaron Johnson (Vronsky gróf), Jude Law (Alexei Karenin), Kelly Macdonald (Dolly), Matthew MacFadyen (Oblonsky), Emily Watson (Lydia grófnő), Michelle Dockery (Myagkaya hercegnő), Olivia Williams (Vronskaya grófnő), Alicia Vikander (Kitty) rendre jól teljesítettek! A kritikákat olvasva Keira Knightley színészi játéka volt a nagy megosztó. Jó vagy rossz választás volt-e erre a szerepre, szerintem jó és gyönyörű az Anna Karenina című filmben! Ebben a titokzatosan érzékletes orosz műben, ahol a történet (banális cselekmény) mögötti igazi titkok egyszerű fecsegő szóváltásokkal jutnak a felszínre, szinte kimondani a kimondatlant ez nehéz terep a színészeknek. De Keira Knightley e tradíciót hordozó Tolsztoj-i műben is érzi a film kívánta játék ritmusát, lüktetését.  Játéka élményt nyújt, sokszor meglepetéssel szolgál. Keira Knightley fenséges benyomást kelt, lágy harmonikus szépség, kitűnő arisztokratikus Anna Karenina.

The Expendables 2

The Expendables 2 ( A feláldozhatók 2) készítői  megpróbáltak egy füzetes regénybe illő történetből nemeset alkotni! A jó szereplőgárda hiába próbált mindenbe belekapni, inkább csak a film tömegcikk jellegűvé válását sikerült elérniük. A filmben sok minden a helyén van, de néhány gyenge epizóddal a jó színészek inkább csak a hiúság görögtűzében erőlködtek. A kiváló szereplőkkel egy jobb történet - talán - sportszerűbb lett volna!