Nagyon ritkán, de előfordul, hogy az ember egy cselekmény
ismétlődésének pillanatát éli meg a jelenben. Nemcsak azt érezzük, hogy jártunk
már ott ahol éppen tartózkodunk (egyszer már jártam itt érzés), ugyanígy,
ugyanolyan feltétek mellett (persze soha sem jártunk ott), hanem az elkezdődött
cselekménynek is már részesei voltunk. Ez a cselekmény ismétlődésének
pillanata, ennek megélése, a szavak, amelyeket ki kell mondani, már kimondtuk,
a mozdulatot, amit végre kell hajtanunk, már végrehajtottuk (meg van a mozdulat
emléke) hihetetlen élmény. A déja vu (franciául: „már láttam”) párszor
megtörtént velem, elképesztő volt, mint egy rövidzárlat. A déja vu-t, a tudósok
szerint az emlékezet pillanatnyi zavara okozza. Néha az ok, hogy az egyik
szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a
másikból. Néha, az agy információfeldolgozási szinkronicitásáról, ennek
sajátosságairól, eltéréseiről beszélnek. Ki tudja? Mindenesetre sajnálnám, ha
csak ennyi, egy paramnéziás jelenség lenne a déja vu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése