Manapság amikor az emberek ideges értelmükkel, mesterséges
rendtartások békétlenségében és önismeret hiányában próbálnak sikerre jutni,
borítékolható a sikertelenség. De sikeresnek kell lenni, ez az egyik modern
parancs. Vagy inkább csak egyszerűen lenni kell, nem megijedni, nem
csodálkozni, érezni, hogy minden a helyén van. Nehéz ebben a dologban tisztán
látni. De gyakran úgy érezhetjük, ha sikertelenek vagyunk elvesztünk. És azt
hisszük, ha nincs siker, beszakad a lábunk alatt a föld. Hajtunk és
belebetegszünk, így a legtöbb fiatal és középkorú siker-betegségben szenved.
Valamiért a sikert célnak hiszik és fogcsikorgatva, hideglelősen erőlködnek,
akarják a sikert. A siker nélkül szégyellik magukat. Pedig a cél egyszerűbb:
simán lenni, szerelemben, barátságban, feladatban, erőlködés nélkül, és amikor
mindez megvalósul, néha mellékesen jön a siker. Gyakran útszéli helyzetekben is
érzünk különös rendet, összhangot, gyönyörködünk, valamilyen többlet és új
szempontot kapunk valamihez, ez is siker a javából. De ha az ember nem bír
lemondani az anyagi javakról, vagy ha nincsenek körülötte javak és ezt egyféle
emberi bukásnak, sikertelenségnek érzi, ez baj. Ha valaki nem keres annyi
pénzt, mint amennyit szeretne és ezt képességbeli, jellembeli bukásnak, hibának
érzi, akkor lassan, de biztosan megbetegszik. Mit lehet tenni? Tanács nem
nagyon van, talán az értelem a műveltség segíthet meg a gyönyör, ha nem
vágytalan. Bár mostanság a műveltség meghalt, a nihil és a vágytalan gyönyör
él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése