A célszemély (Person of Interest) TV sorozat 2.

A forgatókönyvíró alkotó Jonathan Nolan a második évad végére egy két töltelék maga kellető epizód után magasra tette a lécet. A 2X21 Zero Day című nagyobb odafigyelést igénylő epizódjában afféle rakétatöltéssel összefuttatta a sok elvarratlan szál zömét, kihegyezve a gép elleni vírus-támadásra. Persze lehet, hogy Finch óvintézkedése, tesztje a most még Decima mesterkedésének tűnő vírus-támadás.  Új elem az ember és a gép közelebbi kapcsolati lehetősége, Ernest Thornhill „létrehozása”, ez érdekes távlatokat nyithat a harmadik évadra. Érdemes nézni!

A Bosszú (Revenge) TV sorozat 2.

A Bosszú (Revenge) TV sorozat második évadának vége felé úgy érzem, sok új szállal és kevés unalmas töltelékkel nem gyengült el inkább javult ez az évad. Mike Kelley-nek jó szeme volt ehhez a sorozathoz. Igaz a művészi révület hiányzik a sorozatból, de valójában ez nem is elvárás egy ilyen műnél. Most a második évad végére megismerhettük, megszokhattuk Emily Thorne bosszúállónk világát és könnyebben elfogadjuk Mike Kelley forgatókönyvíró koncepcióját: nem baj, ha két sírt kell ásni, akkor is bosszút kell állni (a Confucius-i intelem helyett a bosszúra szavaz). A sorozatban a titkos és a nyílt bosszú-háború folytatódik, de hogy ebben a háborúban csak harcolni lehet, vagy szeretni is ez majd a harmadik évadban - gondolom - kiderül. Mindenesetre a deformált sorozatok világában a Bosszú jó iparos munka, nézhető sorozat és remélem, Mike Kelley kiválása nem okoz benne nagy kárt!

Lesz ez még így se! (As Good as It Gets)

Ez a nagy erejű, igényes film, mely sok jelenetében a fintor mögé bújtatott elejtett pillanatokkal érzékletesen megmutatja egy ember jobbá válását: igazi művészet. Melvin (Jack Nicholson) hóbortos alak, a gyerekek, a kutyák réme, a szomszédok életének megkeserítője és a pincérek bosszantója csak az irodalomnak él. Kétségtelenül ő a világ egyik legkiállhatatlanabb alakja, akinek beteges mániáitól mindenki a falra mászik. Talán örökre meg is maradna mogorva magányában, ha szomszédját, Simont (Greg Kinnear) a széplelkű festőművészt ki nem rabolnák, és felismerhetetlenné nem vernék. De Simon kórházba kerül, és bájos kiskutyája - aki korábban Melvin jóvoltából már belülről is megismerkedhetett a szemétledobó rejtelmeivel - egyedül marad. Simon erélyes műkereskedő barátja (Cuba Gooding Jr.) nyomós érvekkel győzi meg Melvint, hogy ő az egyetlen, aki gondját viselhetné az ebnek.  Az embergyűlölő Melvin steril kis világát másfelől is veszély fenyegeti, Carol (Helen Hunt), a bájos pincérnő személyében.  Melvin kétségbeesetten igyekszik fenntartani jól bevált elviselhetetlenségét, de ez egyre kevésbé sikerül neki. Három különös sors szálai futnak össze, és egy röpke hétvégén megtapasztalják a mindennapi valós és álgondok mögötti élet napos oldalát. James L. Brooks hatalmas sikerű vígjátékában Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja: a mániákus, kiállhatatlan manhattani író szerepét rá szabták.

A célszemély (Person of Interest)

A célszemély (Person of Interest TV series ) nagyon jó sorozat! Van belső üteme tartása, nem teljesen törésmentes, de minden a helyén van. A sorozatot az informatikai, a kriminalisztikai hiányosságok és az időkezelés pontatlanságai nem gyengítik. És nem csak azért, mert ha bármelyik sorozatot boncolgatjuk, elemezzük - a fenti szempontokból - mindegyik feje ugyanabba a zsákba hull. A Person of Interest-ben a kompozíció nem bicsaklik meg, és ez, a rengeteg sorozat közül az „alkotások” felé tartó kis csapatba emeli!

Tegnap éjjel (Last Night)

A Tegnap éjjel (Last Night) című film, a főszereplők: Keira Knightley, Eva Mendes, Sam Worthington és Guillaume Canet - a forgatókönyvet írta és rendezte Massy Tadjedin - riszálás mentesen, dermedt bénultság nélkül érzékelteti az emberi kapcsolatokban a szerelemben erjedő változásokat. Miről is szól a film? A házasságban és a szerelemben előforduló „félrelépésről”, a félrelépést megelőző vágyról, a bizalomról egy visszavonhatatlan döntés megszületéséről. A film története egyszerű, egy fiatal és jómódú New York-i pár egy éjjelre különválik. A férj szereti a feleségét, a feleség szereti a férjét, de a férj üzleti útra megy a vonzó kolléganőjével, miközben a feleség összefut egy régi szerelmével. Egyszerre, ugyanazon az éjjel esnek kísértésbe, a csábítás komoly próbája előtt állnak és meg kell hozniuk egy visszavonhatatlan döntést.  A döntés megszületik, azt is tudva engednek a kísértésnek, hogy erre sohasem jöhet rá a másik fél. De egy kérdés marad, mégpedig az, hogy hogyan sikerül elszámolniuk a saját lelkiismeretükkel. A szerelemben, ami végletesen alkatian személyhez kötött, nincs tanács, talán megszívlelni néhány dolgot, néha egyedül maradni és cselekedni, ez esetenként bejöhet! A Last Night jó film, érdemes megnézni, de nem csak azért, mert túlzottan Keira Knightley kedvelő vagyok és ezért a filmjeiről csak nagyon nehezen írnék bármi rosszat!

A Bourne hagyaték (The Bourne Legacy)

A Bourne trilógia (Matt Damon) lendületes, lüktető, eleven energiával, oxigénnel telített alkotásai után nagyon vártam  A Bourne hagyaték (The Bourne Legacy)  című filmet. Sajnos csalódást okozott ez a film. A kiváló színészek (főszereplők: Jeremy Renner, Rachel Weisz és Edward Norton) egy asztmatikusan lélegző, erőtlen, villámlásmentes produkcióban próbáltak helyt állni. Bántó, mert Tony Gilroy rendezőtől többet várnánk, de A Bourne hagyaték című filmmel most nem sikerült alkotnia.  A Bourne trilógiában megszokott robbanékony hömpölygés is hiányzott csakúgy, mint egy igazi akcióthriller jégárama. Sajnos a forgatókönyv (írták: Dan Gilroy, Tony Gilroy) ötletszegénységét, ritmustalanságát kevéssé lehetett az egyébként nagyon jó színészi játékokkal és a profi kivitelezéssel feljavítani. Talán kimondhatjuk: Bourne film, Matt Damon és egy igényesen megírt forgatókönyv nélkül nem megy! Ez a helyzet.

Modern parancs

Manapság amikor az emberek ideges értelmükkel, mesterséges rendtartások békétlenségében és önismeret hiányában próbálnak sikerre jutni, borítékolható a sikertelenség. De sikeresnek kell lenni, ez az egyik modern parancs. Vagy inkább csak egyszerűen lenni kell, nem megijedni, nem csodálkozni, érezni, hogy minden a helyén van. Nehéz ebben a dologban tisztán látni. De gyakran úgy érezhetjük, ha sikertelenek vagyunk elvesztünk. És azt hisszük, ha nincs siker, beszakad a lábunk alatt a föld. Hajtunk és belebetegszünk, így a legtöbb fiatal és középkorú siker-betegségben szenved. Valamiért a sikert célnak hiszik és fogcsikorgatva, hideglelősen erőlködnek, akarják a sikert. A siker nélkül szégyellik magukat. Pedig a cél egyszerűbb: simán lenni, szerelemben, barátságban, feladatban, erőlködés nélkül, és amikor mindez megvalósul, néha mellékesen jön a siker. Gyakran útszéli helyzetekben is érzünk különös rendet, összhangot, gyönyörködünk, valamilyen többlet és új szempontot kapunk valamihez, ez is siker a javából. De ha az ember nem bír lemondani az anyagi javakról, vagy ha nincsenek körülötte javak és ezt egyféle emberi bukásnak, sikertelenségnek érzi, ez baj. Ha valaki nem keres annyi pénzt, mint amennyit szeretne és ezt képességbeli, jellembeli bukásnak, hibának érzi, akkor lassan, de biztosan megbetegszik. Mit lehet tenni? Tanács nem nagyon van, talán az értelem a műveltség segíthet meg a gyönyör, ha nem vágytalan. Bár mostanság a műveltség meghalt, a nihil és a vágytalan gyönyör él.

Saját alkotásokat létrehozni

Ha egyszerűen csak a fogyasztói magatartást akarjuk alkotóira cserélni (vagy időnként felváltani) az nem művészet, de nagyon jó. Próbálunk a fogyasztás „mint életcél” helyett saját alkotásokig eljutni.  Saját alkotásokat létrehozni (nem imitálni) jó dolog, akár néhány egyszerű alkotó pozíciótól is színesebb, ízesebb, örömtelibb lesz az életünk. A művészetig eljutni, vagy csak bámészkodni tátott szájjal, rosszindulat nélkül, tökéletes süketségben, ebben tehetünk valamit, tennünk kell valamit! Mert a művészet bizonyos reményt ad az élethez akkor is, amikor a filozófia csődöt mond. De milyen a művészetet létrehozó művész és mit tehet? A művész éljen a saját világában, légkörében. Ebben csak egyféle meglepetés érheti, a nehéz feladat csodálatos kalandja. Kapcsolata a társadalommal érzékeny pilléreken nyugszik, sok finom adaptációs folyamaton kell átesnie, hogy a társadalomba integrálódjék. Tudnia kell, hol kezdődik az ő világa merre az otthona mennyi a szabadsága. Vagy mennyire bizonytalan a szabadsága, helyzete és a lehetőségei. Persze lehet, hogy a bizonytalan helyzetekben nyílik meg a művész előtt a szabadság? Ki tudja? Szóval művésznek lenni elég izgalmas kísérlet. Gyerünk, kísérletezzünk!