A holnap…

A holnap…   Mi a fontos: a holnap nem igazán fontos, jól tudjuk majd csak lesz valahogy. A tegnap: már nem igazán fontos, ami megtörtént, hát megtörtént, ha volt benne rossz, bosszankodni, dühöngeni felesleges e miatt. A tegnap és holnap között: a ma, ennek örüljünk ezt élvezzük… de azért telhetetlenek ne legyünk, túl sokat ne várjunk…

Egy-két mondat

Magyarország ernyedt, kicsit romlott ország, néha a mérgezés jelei mutatkoznak. Ugyanakkor, ha nem is szellemi mágnes, mégis érdekes, izgalmas ország, sohasem unatkozom…

Az emberek nem akarják a szabadságot, igaz az egyéniség péppé őrlését minden társadalom malmaiban már régóta megkezdték…

Most éppen a kereszténység az, ami a jelen életünkből hiányzik, és úgy érzem az Egyházéból is…

 

Németh György ~ Ötven év felet

Ötven év felett, van valami megnyugtató az életben. Minden van még, az öröm is, a fájdalom is, csak valahogy másképp: minden egyszerűbben és sokkal kevésbé veszélyesen…

Amilyen mértékben távolodsz a világtól, olyan mértékben tudsz közeledni magad felé…  Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

Így ötven...

Így ötven-hatvan között a világ már kevésbé érdekel, de a viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben a még hátralévő feladatokat már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Javítgatva, foltozgatva, nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban. A válaszhoz az ember többnyire egyedül marad…

A fény ösvényei

A fény ösvényei című film becsületes és erős mozi. Az emberi sorsok leírása, az ember belső és külső habitusának ábrázolása egyszerű eszközökkel is teljes hatást kelt. Jó ritmusú nagy emberi közlés. Törőcsik Mari és Cserhalmi György színész „óriások” mellé felnőtt, sőt hab a tortán Cseh Annamária színészi játéka: szikrázó fölény és leheletfinom érzékiség. A film minden alkotójának csak gratulálni lehet. És hiába változik a világ, ez a film minden kor gyermekének ugyanazt tanítja…

Cseh Annamária

Dexter 8. évad első epizód

Aki 7 évadon keresztül nézte Dexter tevékenységét, a 8. évad első epizódja (A Beautiful Day) után is meghökkenhet. A 7. évad meglepetésekkel teli befejezése után, egy kiérlelt 8/1. epizódot kaptunk. Most, hogy a sorozat utolsó évada következik, drukkolok egy jó befejezésért. Egy sorozat befejezése, mindig pokoli nehéz. Egyébként, ha egy sorozat hét évig tartja a szintet, sikeres, ez már önmagában is elképesztő! A címszereplő Michael C. Hall (Dexter) egyénisége, fellépése, következetessége nagyban húzza a sorozatot, azt gondolom felülmúlhatatlan ebben a szerepben. A Dexter című sorozatnak majdnem minden epizódjában eleven energia parázslik, a „csendes részekben” is, messze kiemelkedik az olcsó, rikító, feltűnést keltő sorozatok tengeréből! Remélem most a 8. évaddal a Dexter című sorozat méltón fejeződik be, és nem egy vérszegény, gyenge befejezést kapunk majd. Ez a sorozat mindenestül és mindenek dacára, a bemutatott borzalmakon túl is a filmsorozatok világában jelentős többletet mutatott! (Persze csak a felnőtteknek.)

A célszemély (Person of Interest) TV sorozat 2.

A forgatókönyvíró alkotó Jonathan Nolan a második évad végére egy két töltelék maga kellető epizód után magasra tette a lécet. A 2X21 Zero Day című nagyobb odafigyelést igénylő epizódjában afféle rakétatöltéssel összefuttatta a sok elvarratlan szál zömét, kihegyezve a gép elleni vírus-támadásra. Persze lehet, hogy Finch óvintézkedése, tesztje a most még Decima mesterkedésének tűnő vírus-támadás.  Új elem az ember és a gép közelebbi kapcsolati lehetősége, Ernest Thornhill „létrehozása”, ez érdekes távlatokat nyithat a harmadik évadra. Érdemes nézni!

A Bosszú (Revenge) TV sorozat 2.

A Bosszú (Revenge) TV sorozat második évadának vége felé úgy érzem, sok új szállal és kevés unalmas töltelékkel nem gyengült el inkább javult ez az évad. Mike Kelley-nek jó szeme volt ehhez a sorozathoz. Igaz a művészi révület hiányzik a sorozatból, de valójában ez nem is elvárás egy ilyen műnél. Most a második évad végére megismerhettük, megszokhattuk Emily Thorne bosszúállónk világát és könnyebben elfogadjuk Mike Kelley forgatókönyvíró koncepcióját: nem baj, ha két sírt kell ásni, akkor is bosszút kell állni (a Confucius-i intelem helyett a bosszúra szavaz). A sorozatban a titkos és a nyílt bosszú-háború folytatódik, de hogy ebben a háborúban csak harcolni lehet, vagy szeretni is ez majd a harmadik évadban - gondolom - kiderül. Mindenesetre a deformált sorozatok világában a Bosszú jó iparos munka, nézhető sorozat és remélem, Mike Kelley kiválása nem okoz benne nagy kárt!

Lesz ez még így se! (As Good as It Gets)

Ez a nagy erejű, igényes film, mely sok jelenetében a fintor mögé bújtatott elejtett pillanatokkal érzékletesen megmutatja egy ember jobbá válását: igazi művészet. Melvin (Jack Nicholson) hóbortos alak, a gyerekek, a kutyák réme, a szomszédok életének megkeserítője és a pincérek bosszantója csak az irodalomnak él. Kétségtelenül ő a világ egyik legkiállhatatlanabb alakja, akinek beteges mániáitól mindenki a falra mászik. Talán örökre meg is maradna mogorva magányában, ha szomszédját, Simont (Greg Kinnear) a széplelkű festőművészt ki nem rabolnák, és felismerhetetlenné nem vernék. De Simon kórházba kerül, és bájos kiskutyája - aki korábban Melvin jóvoltából már belülről is megismerkedhetett a szemétledobó rejtelmeivel - egyedül marad. Simon erélyes műkereskedő barátja (Cuba Gooding Jr.) nyomós érvekkel győzi meg Melvint, hogy ő az egyetlen, aki gondját viselhetné az ebnek.  Az embergyűlölő Melvin steril kis világát másfelől is veszély fenyegeti, Carol (Helen Hunt), a bájos pincérnő személyében.  Melvin kétségbeesetten igyekszik fenntartani jól bevált elviselhetetlenségét, de ez egyre kevésbé sikerül neki. Három különös sors szálai futnak össze, és egy röpke hétvégén megtapasztalják a mindennapi valós és álgondok mögötti élet napos oldalát. James L. Brooks hatalmas sikerű vígjátékában Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja: a mániákus, kiállhatatlan manhattani író szerepét rá szabták.