Így ötven...

Így ötven-hatvan között a világ már kevésbé érdekel, de a viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben a még hátralévő feladatokat már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Javítgatva, foltozgatva, nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban. A válaszhoz az ember többnyire egyedül marad…