Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható,
csomagolható, címkézhető
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha
csak be kellene menni egy
gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,
s aztán nem fáj többé
semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy
egy férfi számára egy nő,
s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés,
sem harag, csak örök
derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a
boldogság más is lenne, mint
vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen,
izzadva, szorgalmasan és
ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki,
hogy boldogok legyenek,
utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság
kellékeit, a hangya szorgalmával
és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet,
megtudják, hogy nem
elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is
kell lenni, közben. S
erről megfeledkeztek. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése