2013. december 30., hétfő

A Budapest közeli faluból...

A Budapest közeli faluból Bp.-re szerettem volna menni, dolgom volt… igaz nem égbe kiáltóan fontos, egyszerűbb elintézni való. De a rossz Bp.-i levegő a szmog (a szerencsétlen időjárási helyzet miatt) bosszantott, hezitáltam az induláson. Érdekes, ahogyan a mindennapok emberi helyzeteit, terveit, befolyásolja, az időjárás… a környezetünk időjárása, a világhoz való viszonyukat gyakran megszabja, legalább annyira, mint valamilyen gond vagy betegség, netán nyomorúság. Mit tehetünk: igazodjunk az időjáráshoz is… ne akarjunk hangulatainknak tökéletes idomárai lenni, képtelenek vagyunk minden időjárási helyzetet uralni… az erőlködéssel csak nevetségessé válunk… amúgy meg a vihar (szmog), másnap reggelre többnyire elvonul… így is lett: másnap, a kevésbé szmogos levegőben útnak indultam és intézkedtem...

2013. december 26., csütörtök

Mi hát a művészet?



Mi hát a művészet? Nem valami egyszerű dolog, annyi bizonyos. S még nehezebb megtudni ezt a mindent elkeseredetten leegyszerűsítők sokaságának lármája közepette. Egyfelől ragyogónak és magányosnak akarják látni a lángelmét; másfelől felszólítják, hogy legyen olyan, mint többiek. Sajna! a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Balzac is éreztette ezt egy mondatában, amely így hangzik: "A lángész mindenkihez hasonlít, és hozzá nem hasonló senki." Ilyenformán áll a dolog művészettel is, amely a valóság nélkül semmi, s amely nélkül nem sokat ér a valóság. S valóban: hogyan nélkülözhetné a művészet a valóságot, és hogyan rendelhetné magát alá neki? A művész annyira választja meg maga tárgyát, amennyire a tárgya őt. A művészet, bizonyos értelemben lázadás a világ ellen, a világ elmúló és befejezetlen volta ellen: célja tehát nem egyéb, mint más formába önteni a valóságot, amelyet azonban meg kell őriznie, hiszen belőle meríti érzelmi töltését. Ebben a vonatkozásban valamennyien realisták vagyunk, és egyikünk sem az. A művészet se nem teljes elutasítása, se nem teljes elfogadása annak, ami van. Egyszerre elutasítás és elfogadás, s éppen ezért nem is lehet más, mint örökösen megújuló meghasonlás. Mindig ebben a kétértelmű helyzetben van a művész: nem tagadhatja a valóságot, de azért örökösen kétségbe kell vonnia azt, ami e valóságban örökösen befejezetlen. Ahhoz, hogy egy csendélet létrejöjjön, egy festőnek és egy almának kell egymással szembeállnia, és egymást kölcsönösen helyesbítenie. Igaz, hogy a formák semmit sem jelentenek a világ világossága nélkül, de az is igaz, hogy e formák is hozzátesznek valamit e világossághoz. A valóságos világ, amely ragyogásával testeket és szobrokat kelt életre, amolyan második fényt kap tőlük ugyanakkor, és ez a másik Fény rögzíti az égbolt fényét. A nagy stílus ilyeténképpen félúton van a művész és tárgya között.  (Albert Camus)

2013. december 22., vasárnap

Németh György ~ Az életet nemcsak

Az életet nemcsak átbeszéljük és átcselekedjük, hanem gyakran át is hallgatjuk. A hallgatás is cselekmény, mint a beszéd vagy a tett. Az igazi hallgatás, amikor a világgal kapcsolatos belső öntudatunkról hallgatunk legalább úgy cselekmény, mint a tett. De nem elég hallgatni. Tudni is kell, halálos pontossággal, mi az, amiről hallgatunk…  Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

2013. december 20., péntek

A blog írás egyfajta...



A blog írás egyfajta kitárulkozás, talán még szemérmetlen illegetés, riszálás is. Hiszen a blog író „mutogatja” saját gondolatait, véleményét, azaz megosztja a többiekkel. Persze, ha a folyamatot nézzük: ez az egyik módja annak, hogy a blog írás tartalma, akár a blog íróban, amíg írja a blogot, illetve a blogot olvasóban, amíg olvassa a blogot egyfajta lelki-élményt elindíthasson. Valószínű, hogy ezért ezt a kitárulkozást vagy akár áldozatot is érdemes meghozni…

2013. december 15., vasárnap

Élet és művészet



 Az élet és a művészet nagy cselekménye nem az, ami velünk történik a világban, hanem az, amit a világ bennünk megmozgat…
A világban mindig van valami, amit nem látunk, mert a világ el akarja rejteni előlünk… de a művész megtalál néha valamit ezekből és akkor megmutatja…